1333-ban Olazteluk néven említik először. Nevét a Károly Róbert alatt bevándorolt olasz telepeseiről kapta.Református temploma 13 – 14. századi eredetű volt, de ezt 1857-ben lebontották. Mai temploma 1858-ban épült fel, alacsony kőfalában áll 1795-ben épített tornya. A települést szabad székely határőrök leszármazottjai lakják, a 2002. évi népszámlálási adatoknak megfelelően összesen 750-en, mely a következőképpen oszlik meg: 742 magyar illetve 8 román anyanyelvû lakos; vallási hovatartozás szempontjából 633 református, 56 római katolikus, 48 unitárius, 8 ortodox, 1 személy Jehova tanúinak és 4-en más felekezetnek a követői.
Nagyváradtól 20 km-re délnyugatra, a Sebes-Körös bal partján az országhatár mellett fekszik.A középkorban Szent Katalin Asszonyfalvának, várát pedig Katalinvárnak is nevezték.A települést 1291-ben Kerus Zeg néven említik először.Vára a tatárjárás után épült, először 1289-ben említik a Borsa nembeli Beke birtokaként. Várában ölték meg 1290. július 10-én a kunok IV. László királyt. 1514-ben a keresztesek nem tudták elfoglalni. A 17. század elején a hajdúk dúlták fel, s ezután már nem állították helyre. Ma már csak az öregtorony áll, mely egykor a vár lakótornya volt. A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Cséffai járásához tartozott. Népessége a 2002-es népszámláláskor 1090 fő volt. Jelenleg Körösgyéreshez tartozik.
